A nyári forró estéken bárki szívesen eltölt egy kis időt a barátai társaságában egy bár teraszán, ahol leguríthat néhány korsó, frissítő habos italt. A sör története nagyon régi múltra nyúlik vissza, szinte egyidős az emberiséggel. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már 7000 évvel ezelőtt is készítettek ilyen italt Egyiptom területén.

Gyakran nevezzük ezt az italt folyékony kenyérnek is. Amint a kutatások során kiderült, az ókori Egyiptomban valóban a kenyér tartósítására használták a sör készítését. Árpakenyeret áztattak vízbe, cserépedényekben tárolták és hagyták megerjedni. Az így kapott italt pedig táplálékként fogyasztották. Ma a készítéséhez malátát, komlót, élesztőt és vizet használnak.

A malátát az árpa vagy a búza csíráztatásával nyerik. Ez képezi a sör alapanyagát. A komló ízesítőként funkcionál, ez adja az ital jellegzetes kesernyés ízét. Az élesztőre pedig az erjedés során van szükség. A készítési mód szerint kétféle sört különböztethetünk meg. A Lager megnevezéssel illetett italokat hidegben erjesztik és az élesztő leülepszik a tartály aljára. Ezért alsóerjesztésű sörnek is nevezik.

Ezzel szemben, az Alé típusok erjesztése valamivel nagyobb hőmérsékleten zajlik és az élesztő az ital tetején marad, habot képezve ott. Persze még számtalan más módon is lehet osztályozni az italt. A színük alapján lehetnek világosak, barnák és feketék, de ismerünk szűrt és szűretlen söröket is. Érdemes meggyezni, hogy a széndioxid jelentős része nem az erjesztés során kerül az italban, hanem később, palackozás előtt dúsítják.

Print Friendly